Vissza a fooldalra

"Egyedül félszárnyú angyalok vagyunk, s csak úgy tudunk szárnyalni, ha összekapaszkodunk"

  

Hitélet

A vallás arcai

A lények ismeretei vallási dolgok tekintetében igen különbözőek.
A legtöbb egyszerű halandó úgy gondolja az istenek a világ teremtői, kezdetektől fogva léteztek, és halhatatlanok. A legendákat, melyek egy-egy isten haláláról szólnak - némi papi segítséggel - úgy magyarázzák, hogy „az isten a csata idejére földi alakot vett fel, testet öltött, és ez a test pusztult el, míg ő egy másik lény testébe költözött, majd újra eltűnt, és alaktalanul őrködik tovább a világ fölött”.
Mások - a műveltebbek, merészebbek - ismerik az igazság egy részét, és úgy gondolják, hogy az istenek valahonnan máshonnan érkeztek erre a világra, megváltoztatták, kedvükre formálták, intelligenssé változtatták a fajok egy részét, és azóta itt őrködnek művük felett. Ezek a lények nem halhatatlanok, elpusztulhatnak, ha maguknál erősebbel kerülnek szembe. A helyükre pedig - most már - e világ lakói lépnek. A teljes igazságot azonban senki sem ismeri...

A papság

Minden istennek vannak papjai, és templomai, szentélyei szerte a világon, kinek több, kinek kevesebb. Nincsen merev egyházi szerveződés, nincsenek a papságnak kiváltságos jogai, nincs világi hatalma a lények fölött. Az egyes istenek papjai nem állnak ellenséges viszonyban egymással, nincs hatalmi harc se, bár egy papi csoporton belül a hierarchikus rendért folyhatnak véres küzdelmek. A tekintély megszerzése és megőrzése, a hívek szaporítása azért némi barátságos, vagy kevésbé barátságos vetélkedést eredményez.
Az papság laza csoportokba tömörül azonos érdekek alapján. Természetesen ugyanazon isten papjai mindig is szövetségesként számíthatnak egymásra, de egy-egy város, vagy tudományos központ papsága szintúgy összetart, bármely istent szolgálja is. Sokféle feladatot látnak el egy-egy közösség megbízására, vagy önálló kezdeményezésből : gyógyítanak, oktatnak, bíráskodnak vagy éppen hadakoznak...
Nem tiltott sem a vagyonszerzés, sem a családalapítás, bár vannak csoportok, amelyek valamely fogadalom letétele után bizonyos cselekedetektől tartózkodnak. Általánosan igaz, hogy egy papnak istenének tetsző életet kell élnie, ennek megfelelő cselekedeteket kell végrehajtania, vagy elkerülnie, lehetőleg minél több tekintélyt szerezve magának és ezzel közvetve annak az ügynek, amire az életét szenteli. Aki szégyent hoz saját és ezzel társai és istene fejére azt gyakran kiközösítik, elveszti istene jóindulatát, esetleg haragját vonja magára.
Ezek az általános jellemzők, amiket rengeteg egyedi szokás, szabály, törvény tesz színessé. Ezekről részletesen majd később lesz szó.
Pappá válni nem lehet azonnal, hosszú szolgálat előzi meg a felszentelést. Általában a vallásilag elkötelezett lényeket a következő csoportokba osztják Újvilágon :

  • Elkötelezett : olyan lény, aki egy bizonyos isten tanait kiemelkedően fontosnak tartja.
  • Elhivatott : egy bizonyos isten által megfogalmazott követelményrendszerhez igazítja életét. Kétszer akkora esélyük van rá, hogy istenük meghallgatja imáikat.
  • Szolgáló : valamilyen módon a választott isten szolgálatába szegődik, és ezen isten papjait valamelyest feletteseként tiszteli. Viselheti istene jelét, ha kívánja. Ez a jel nem hamisítható, csak pap adhatja, és át nem ruházható, gyakran bőrbe tetoválják.
  • Áldott : valamely isten szolgálatában jelentős tetteket hajtott végre. Különleges papi áldást kap, mely általában valamilyen különleges képességgel is jár.
  • Ima mondó : Köztiszteletben álló személy, hosszú szolgálattal a háta mögött. Imádkozhat mások nevében.
  • Szolgálattevő : Már kisebb szertartásokat is elvégezhet.

Aki idáig jut, az választhat két út közül. Ha úgy érzi erre hivatott, pappá válhat, és szigorú szabályok közé szorítva élheti tovább életét, ám ha erre nem vágyik maradhat "világi" ember továbbra is.

  • Pap : Templomban vagy szentélyben teljesíthet szolgálatot, életét szigorú szabályok közé szorítva éli, és különböző ismeretek elsajátítására kötelezett. Különböző képességeket kaphat, hogy munkáját megfelelően tudja végezni. A legfontosabb, hogy ezentúl képes felismerni az isteni jellel rendelkező lényeket.
  • Főpap : Nagyobb templom, vagy több templom élén álló pap.
  • Kiválasztott : Nem papi személy, de szintén kaphat bizonyos képességeket.
  • Isteni segítő : Némely lényhez különleges felkérés érkezik (játékos karakter esetén valamely főérték vagy képzettség 100%-ossá válása esetén), hogy ezentúl igen fontos és veszélyes megbizatásokat teljesíthet istene szolgálatában. A feladatok elvállalása rengeteg előnnyel (ismeret, képesség, felszerelés) járhat. Ez az a pont mikor egy játékos karakter abbahagyja a játékot, és NJK-é válik.
  • Fogadalomtevő : A szolgálói "rang" elérése után bármikor válhat valakiből fogadalomtevő. Különösebb ranggal nem jár, bár társadalmi megbecsülést hozhat.
  • Szerzetes : Életét csak egy isten szolgálatában, szigorú megkötések között leélő lény.

A halál és az élet körforgása

Újvilág lakói haláluk után bizonyos idővel újjászületnek valamely új alakban. Eltérhet fajuk, nemük, és minden más tulajdonságuk, semmi nem marad meg előző életükből. Akik a Szerencsétlen Hetekben halnak meg, azok azonban kiszakadnak ebből a körforgásból, és az Elátkozottak Szigetére kerülnek. Ezért ezekben a hetekben meghalni a legnagyobb szerencsétlenség, ami halandót érhet ezen a világon. Az élet szinte megáll ekkor, senki nem mer kockáztatni. A bűnözés is alábbhagy, minden háború és torzsalkodás szünetel.
Vannak akik hiszik, hogy jelenlegi életük kihatással van elkövetkező életükre, és megfelelő magatartással elérhetik a nekik kívánt formában történő újjászületést. Sokan vannak azonban, akik úgy gondolják, hogy az újjászületés formája pusztán a szerencsén múlik, teljességgel véletlen, és nem befolyásolható. Azonban még ők is úgy tartják, hogy az istenek hatalma végtelen, így ezen is változtathatnak. Mindenesetre erre még nem volt bizonyítható példa.
Néhány lény halála után nem születik újjá, noha nem kerül az Elátkozottak Szigetére sem, mivel nem a Szerencsétlen hetekben éri el őket a végzet. Ezek a lények úgymond önként, azaz belső parancsra maradnak ki a körforgásból. Testük elenyészik, de szellemük élő marad. Lélekként tovább léteznek, és megpróbálják megcselekedni, amit életükben nem volt módjukban. Mivel kötődnek ahhoz a testhez és élethez, amit eddig éltek általában megtartják formájukat, valamelyest olyan alakban bolyonganak tovább, melyben a halál érte őket, vagy mely az életük során a legkedvesebb volt nekik. Nincsen azonban fizikai testük, ami sok előnyt és hátrányt is jelent mindennapjaikban. A lélek addig létezik, míg feladatát be nem teljesíti, vagy erőszakos úton vissza nem küldik a körforgásba.
A lelkek létezéséről a legtöbb újvilági tud, noha kevesen láttak ilyen teremtményt. Nem félnek tőlük, mivel ezek a lények általában nem gonoszak, mégis idegenkednek, mint mindentől, ami nem szokványos.