A Vizek Leányának Legendája egy olyan esetet mesél el, ahol a Viharok Istenének beavatkozása megmentette egy város sorsát.
Rendszer Világ Lexikon Tartalom
Toreon a „Hajósok városa” messze földön híres volt gazdagságáról. Tengerészei messzi vizeket bejártak a városban épített karcsú vitorlásokon, kereskedői a világ minden tájával üzleteltek. Úgy mondták : amit nem tudsz megvenni Toreonban, az nem is létezik a világon.
A város gazdagsága persze sokaknak szúrta a szemét, ezért néhány közeli város szövetséget kötött, hogy elfoglalja. Akkora tengeri haderő gyűlt össze, amekkorát még ez a világ nem látott soha. Hiába volt gazdag város Toreon, és hiába voltak vitéz harcosai, bátor tengerészei, világosan látszott, hogy ekkora túlerőnek nem fognak tudni ellenállni.
Menekülők áradata hagyta el a várost, hosszú sorban vonultak a szárazföld belsejébe, a kereskedőhajók pedig árukkal megrakottan menekültek biztonságos kikötők felé. A városban csak azok maradtak, akik úgy érezték életük árán is védelmezniük kell otthonukat, még akkor is, ha a győzelemre semmi remény. Az óriási hajóhad megindult a város ellen, és egy reggelen megjelent az árbocrengeteg a láthatár szélén. A város hajóhada - mely szintén igen jelentős volt, ám így is eltörpült a közelítő armada mellett - kifutáshoz készülődött, hogy a nyílt tengeren bocsátkozzon harcba a támadókkal.
Élt a városban egy fiatal leány, Tyrának hívták. Édesapja és bátyja hajósok voltak, nemrég egy hatalmas viharban elsüllyedt a hajójuk, és ők a tengerbe vesztek. Tyra árván maradt, de volt egy fiú, akivel már régóta szerették egymást : a gyászidő letelte után össze akartak házasodni. Most ez a fiú is rajta volt a csatába induló hajók egyikén. Tyra úgy érezte ennyi csapást már nem bír elviselni. Elkeseredett lépésre szánta el magát : kifutott egy tengerparti szirthez, és a Viharok Istenéhez kezdett fohászkodni. Azt kérte tőle gerjesszen hatalmas vihart, akkorát, mint ami az édesapja hajóját is elsüllyesztette, és süllyessze el ezt az ellenséges hajóhadat. Cserébe - mivel nem volt semmi földi vagyona - az életét ajánlotta. Alighogy imáját végigmondta az ég elsötétedett, és olyan szörnyű vihar támadt, melyet még halandó addig nem látott. Oly gyorsan érkezett a fergeteg, hogy a város hajóhada még ki sem futott az öbölből, így ezek a hajók kisebb károkkal átvészelték az elemek tombolását. Az ellenséges flotta azonban teljesen megsemmisült miközben egy alattomos széllökés a sziklaszirtről a tengerbe sodorta a lányt. Az szél ezután gyorsan elcsendesedett, de még napokig zuhogott az eső, dörgött, villámlott. Néhány villám a városba csapott bele, felgyújtva néhány épületet, de ez a rombolás semmi volt az esetleges ostromhoz képest. Aztán elállt az eső, és kisütött a nap. A városban visszaállt a régi rend, a menekülők visszatértek. A városra boldogság köszöntött, csak egyetlen fiú szívére telepedett gyász.
