Élt egyszer régen egy azóta már romba dőlt városban két jóbarát, Kalid és Zigmir. Mindketten már életükben hírnevet és tiszteletet vívtak ki maguknak harci tudásukkal, bátorságukkal. Mindketten a város urának szolgálatában álltak, és bizony akadt teendőjük bőven, mert sokan akarták elfoglalni uruk helyét a trónteremben. Mikor egy újabb merénylet megakadályozásában döntő szerepet játszottak, az életben maradt összeesküvők bosszút fogadtak ellenük. Zigmir épp a lakodalmára készülődött, mikor ellenségei lecsaptak. A két jóbarát ugyan baj nélkjül megúszta a dolgot, de a mennyasszony meghalt. Zigmir természetesen a gyilkosok nyomára akart bukkanni, és barátja Kalid ragaszkodott hozzá, hogy vele tarthasson. Kiléptek uruk szolgálatából, majd heteken át üldözték a támadóikat. Csak egynek sikerült elmenekülnie előlük, de hamarosan hírt kaptak hollétéről, és újra útnak indultak, hogy őt is felelősségre vonják.
Rendszer Világ Lexikon Tartalom
Még Hore, a diadalmas hetében indultak útnak, és úgy tervezték, hogy még a Szerencsétlen Hetek kezdete előtt elvégzik dolgukat. Azonban az időjárás hirtelen igen rosszra fordult. Ebben a hónapban még szokatlanul - kegyetlen hóviharok dúltak, így sok időt vesztettek az utazással. Már megkezdődött a Félelem Havának második hete, mire a város közelébe értek. Fáradtak voltak, és elcsigázottak. Csak egy óvatlan mozdulat kellett hozzá, hogy kevéssel a cél előtt Kalid egy függőhídról a mélybe zuhanjon. Azonnal szörnyethalt, és lelke így az Elkárhozottak Szigetére került. Zigmir úgy érezte, ő a felelős barátja sorsáért, és ez olyan fájdalmat okoztt neki, hogy majd eszét vesztette. Azonban nem torpanhatott meg a cél előtt. Menyasszonya elvesztése legalább ennyire fájó seb volt még mindig. Így hát folytatta útját, és megvívott az utolsó merénylővel is.
Mikor így bosszúját beteljesítette, cél és támasz nélkül maradt. Az a két lény, akit legjobban szeretett ezen a világon már nem élt, és mindkettő haláláért magát okolta. Ráadásul Kalidnak még az újjászületésre sincs reménye. Elment a Szigetlakó templomába, és saját lelkét ajánlotta fel barátja lelkéért cserébe. Nem történt semmi, azonban Zigmir hitt a fogadalom erejében. Újra ura szolgálatába állt, és még nagyobb hírnévre tett szert. Nemcsak bátor volt már, hanem esztelenül vakmerő, és ellenségei rettegték a nevét. Ő pedig kereste az életveszélyt, mert ahhoz túl büszke volt, hogy eldobja magától az életet. Csatában akart meghalni, harcosként, és így is történt pár év múlva.
Mivel bajtársai közül néhányan ismerték történetét, és tudtak a fogadalmáról is, elhatározták, megtudják mi történt vele. Elmentek hát abba a templomba, és megkeresték azt a papot, akinek Zigmir a fogadalmat letette. Ő hosszas unszolás után engedett kérésüknek, és vállakozott Zigmir lelkének keresésére. Valóban az Elkárhozottak Szigetén lelt rá, Kalid lelkének viszont nem volt nyoma, ami csak azt jelenthette, hogy újjászületett. Az esetnek természetesen igen gyorsan híre ment, és Zigmirt még jobban tisztelték ezért, mint életében véghezvitt hőstetteiért.
A történetnek itt vége is lehetne, ha egy nagy tudású pap-varázsló egyszer - úgy százötven év múlva - rá nem bukkan a történetre. Nos, ő tudni akarta, vajon mi lett Kalid és Zigmir lelkével a továbbiakban. Rengeteg időt és mágikus energiát áldozott az ügy érdekében, és sikerült kérdéseket intéznie a Szigetlakó egyik segítőjéhez, aki felfedte a továbbiakat. A Szigetlakó komolyan vette Zigmir fogadalmát, és be is teljesítette azt. Mikor a harcos meghalt, barátja lelke kiszabadult, és az övé került az Elkárhozottak Szigetére. Azonban az isten nem volt benne biztos, hogy Zigmir is komolyan gondolta-e az esküt. Így, mikor - úgy ötvenhét év múlva - Kalid lelke újra elhagyta a testét, felajánlotta Zigmirnek, hogy újfent helyet cserélhet a barátjával. Azonban Zigmir nemet mondott. Ekkor aztán a Szigetlakó az ő lelkét is kimenekítette a szigetről, és ő is újjászülethetett.
