A tündérkék Újvilág legkisebb értelmes lényei, még a legalacsonyabb kifejlett manó is legalább tíz centivel magasabb náluk. A testalkatuk olyan, mint az embereké, de nem találni közöttük feltűnően elhízott példányt, mivel a súlynövekedéssel elveszítik legnagyobb előnyüket, a röpülés képességét, és ez általában nagyon hamar végzetessé válik számukra.
Rendszer Világ Lexikon Tartalom
Fajleírás
(Hogy a mai szemmel is elképzelhetővé tegyem ezt a méretet, azt kell mondanom, a tündérkék zöme szinte életnagyságban lerajzolható egy A/4-es lapra, az A/3-asra meg az egész család ráfér.)
A szárnyuk hártyás, de van akinek átlátszó, mint a szitakötőé (ez a gyakoribb), és vannak akiknek mintás, mint a pillangóké. Ez utóbbi igazán gyönyörű, de nem minden esetben előnyös.
Egy ilyen apró termetű és erejű faj csak úgy maradhatott életben Újvilág veszélyektől hemzsegő vadonjában, ha egyéb képességit, és alkatából adódó előnyeit a végletekig kihasználja. A tündérkék nesztelenek és észrevétlenek, gyorsak, mint a villám, és csúnya meglepetéseket okozhatnak azoknak az oktalanoknak, akik beléjük kötnek. Ugyanakkor ritkán rosszindulatúak, ok nélkül nem veszélyeztetnek másokat. Nem kell attól tartania egyetlen fajnak sem, hogy véres harcokkal megszerzett területéről a tündérkék túrják ki, hisz oly kicsik, hogy sem helyben sem táplálékban nem jelentős a kiesés egy-egy csapat beköltözésekor. Ugyanakkor a törzsek és falvak lakossága amolyan istencsapásának tekinti egy-egy csapat érkezését, és voltak, akik mégis inkább a költözést választották, mert nem bírták az újonnan jöttek temperamentumát. Kevés olyan lény él Újvilágon, aki egy tündérke felbukkanásakor nem tekint az ég felé enyhén vádló tekintettel (talán csak egy másik tündérke).
Ami veszélyessé teheti őket, az elsősorban a méregkeverés tudománya. Már egész kis korukban elkezdődik nevelésük, nem annyira a mérgek használatával, mint inkább a megismerésükkel. Egy tudatlan tündérke gyerek óriási veszélyben lehet a saját otthonában, hiszen szülei általában olyan mennyiségben tartanak mérgeket, ami nem egy gyereket, de az egész falut is elpusztíthatná. Így hát minden apróság hamar megtanulja mihez nyúlhat, és mihez nem.
A mérgek, ellenmérgek és egyéb anyagok tekintetében rengeteg ismerettel rendelkezik ez a faj. Erdei otthonaikat a fák magasában építik, hiszen nekik nem jelent gondot a magasság leküzdése. Általában fán tenyésző gombákat egy különleges szerrel fokozott növekedésre késztetnek, majd, mikor a gomba eléri a kívánt méretet kivájják belőle az otthonukat, majd egy másik szerrel a gombát tartóssá és szilárddá teszik. Egy ilyen gombalakás úgy húsz-harminc évig is kitarthat.
A tündérkék nem a jól szervezett társadalmukról híresek. Az együtt élő csapatok létszáma és összeállítása állandóan változik, még akkor is ha, maga a hely évszázadok óta lakott. A csoport minden tagja igyekszik a lehető legkevesebb kötöttséget magára vállalni, de az esetleges veszély gyorsan összekováccsolja őket. Társas kapcsolataikban nincs hierarchia, de mindig vannak olyan egyébek, akik valamilyen okból köztiszteletnek örvendenek, és akiknek a szava többet nyom a latban. Mivel gyakran változtatnak lakóhelyet, ám méretükből adódóan nem tesznek meg kontinensnyi távolságokat, az egymáshoz közel élő csoportok tagjai általában ismerik egymást.
A családi életet nem veszik túl komolyan, de a gyereknevelésre rengeteg energiát hajlandóak fordítani. A kicsiket igyekeznek jól felkészíteni, de amint elég érettnek találják őket az önálló életre, azt meg is követelik tőlük. Ez persze nem jelent túl nagy terhet egyetlen fiatalnak sem. A lakóhely és a napi betevő előteremtése nem túl nehéz feladat, és ezen felül nem kívánnak maguknak túl sokat. Alkatukból adódóan nem jellemző rájuk az anyagi javak hajszolása, vagy a takarékos, gyűjtögető életmód. Általában az az íratlan szabály náluk, hogy ne legyen több tulajdonod, mint amennyit magaddal tudsz vinni, ez pedig - ugye - nem sok.
