valamint
Nyírsziget és Rézváros
A Keleti Uradalom
Történet
A Keleti Uradalom a Hosszúkezű család birtoka. Azért keleti, mert Rézvárostól keletre fekszik. Van ugyanígy déli uradalom is, csak nyugati és északi nincs, mert északról a Vadon, nyugatról pedig a vele szövetséges Nyírsziget határolja Rézváros területét. Mindkét uradalom jelentős szerepet játszik a város életében - hisz ezek termelik meg a város élelem szükségletét -, ezért aztán a városlakók ily egyszerű módon keresztelték el őket, és mintegy magukénak érzik azokat a földeket.
Földrajz, éghajlat
A Hosszúkezű uradalom sík terület. Északon a Vadon, keleten a Puszták, délen a Zöld tenger, nyugaton Rézváros határolja. Az Álnok folyó szeli ketté ( persze nem nyílegyenesen, hanem sokat kanyarogva ), mely messze északon a Nagy Hegyekben ered a Vadonon túl, és a Zöld tengerbe ömlik. Az Álnokba egy apró patak fut bele a Tekergő.
Gazdaság, kereskedelem
Mezőgazdasági terményekkel kereskednek elsősorban, ezt cserélik be Rézvárosban kézművesipari termékekre, de Láposrévvel, sőt újabban a Puszták nomádjaival is kereskednek. A Vadon szélén kivágott fákat az Álnok folyón úsztatják le Láposrévig, ahol hajók készülnek belőlük. Cserébe a távoli vidékek áruit kapják. A nomádoktól lovakat és marhahúst vesznek, mert az uradalom legelőit egyre több helyen megművelik.
Lakosság, életszínvonal
A lakosság szinte kizárólag emberekből áll és még mindig elsősorban földműveléssel foglalkozik. Egyszerű, dolgos parasztok, akik azonban most már - hogy életüket és alapvető megélhetésüket biztonságban tudják - jóval szabadabban élnek, mint elődeik, többet gondolhatnak a távolabbi jövővel. Jó pár faluban ügyes mesteremberek telepedtek meg, akik a várost hagyták ott az itteni szűkebb, de biztosabb piacért. Templomok és iskolák épültek, így a falusi gyerekeknek már több lehetősége támadt. Többen valami kézműves szakmát tanultak ki, az okosabbja megtanult olvasni, írni, és egyéb tudományokat is elsajátított. Sokan ezek után a nagyvilágban próbáltak szerencsét. Aki pedig erre vágyik beállhat katonának és védheti ősei földjét. A fakereskedelem is új munkalehetőségeket adott. Favágók lettek és faúsztatók, no meg néhányan kereskedők, a Vadon széleit pedig bátor felderítők járják, akik szintén az itteniek közül kerülnek ki most már.
Vallás
Az Uradalom lakói eredetileg a Földanyát tisztelték, neki áldoztak ételt és italt (másuk nem volt) a régi időkben. A civilizáció egyéb áldásaival együtt megjelentek itt a hittérítők is, és az Uradalom lakói lassan a közös hitre tértek. Ismerik most már az isteneket, de tisztelni most is csak a Gyümölcshozót tisztelik. Ha pedig a szabadban étkeznek, az első falat étel, az első korty ital most is a Földanyáé.
Települések
A Hosszúkéz uradalom falvai : Dombalja, Bükkös, Zegzug, Kővár, Szőlős, Korsós.
A nagyobb tanyák : Vörös tanya, Malom tanya, Békás tanya, Öreg tanya.
Dombalja
Lélekszám: kb. 300 fő
A Hosszúkéz Uradalom legnagyobb faluja, közvetlenül a kastély lábánál. Itt dolgozik az uradalom fegyver és páncélkovácsa. Templom és iskola is van a faluban, szoros összefüggésben egymással : a Gyümölcshozó temploma melletti kis házacskában papok tanítják a falu gyermekeit betűvetésre, számolásra, és mindenféle hasznos ismeretre növényekről, állatokról.
Bükkös
Lélekszám: kb. 120 fő
A legújabb falu, mely ott épült, ahol az Álnok kibukkan a Vadonból. A favágók, és családtagjaik élnek itt egy erődítmény védelmében. A felderítők is gyakran megjelennek a faluban - híreket hoznak, alszanak egyet, és indulnak vissza.
Zegzug
Lélekszám: kb. 250 fő
Ez a falu épült legközelebb az Álnok ártéri szakaszához. Annak kezdeténél egy kis kiemelkedésen fekszik, itt biztonságosan lehetett építkezni az áradások ellenére. A földek - ha nincsenek elárasztva - itt teremnek a legjobban. A faluban van templom és iskola.
Kővár
Lélekszám: kb. 150 fő
A legkeletibb település, mely szintén egy erődítmény tövében terül el. Ez az erődítmény védte az uradalmat a keleti betörések ellen. Most már inkább csak dísz, hiszen a Puszták népével békét kötöttek az itteniek. A békekötés óta a falutól keletre legeltetik az uradalom csordáit és nyájait, a belső földeket pedig megművelik.
Szőlős
Lélekszám: kb. 200 fő
A legdélebbi település, már kissé dombos területen fekszik, ahol jól terem a szőlő. Az itteniek tehát főleg azt természetnek, és híresen jó a boruk. Az innen származó bort szívesen isszák az egész kontinensen.
Korsós
Lélekszám: kb. 200 fő
A falu környékén igen jó minőségű agyag található, a falu fazekasai pedig gyönyörű edényeket formáznak belőlük, némelyiket festik is. Még Láposrévbe és Nyírszigetre is visznek belőle eladni.
Vörös tanya
Lélekszám: 4 család
Ennek a tanyának a környékéről való a vörös festék, amivel az edényeket festik.
Malom tanya
Lélekszám: 3 család
A tekergő partján épültek meg az uradalom vízimalmai, szám szerint három. Csak a molnárok és családtagjaik élnek a Tanyán.
Békás tanya
Lélekszám: 5 család
Van néhány tavacska, vagy inkább pocsolya Békás tanya mellett - persze tele békával. Az itt lakó családok rengeteg kacsát és libát tartanak. Hasonlóan jó üzlet összefogdosni a békákat, mert "vannak olyan fura ízlésű népek, akik a békacombot szeretik".
Öreg tanya
Lélekszám: 1 fő
Ezen a tanyán örök időktől fogva mindig is egy vajákos élt. A tanya gazdája általában fogadott maga mellé több tanítványt is, de mindig csak egy "örökölte tőle a hivatalt". Ha a saját tudományuk kifogyott, az uradalom lakói mindig hozzá fordultak tanácsért, gyógyulásért. Most már ugyan a papok is gyógyítanak, de a falusiak szívesebben jönnek ide segítségért.
Nyírsziget és Rézváros
Nyírsziget
Történet
Nyírsziget az Aranyút folyó két ága közül emelkedik ki. A települést hajósok alapították, akik az aranyfolyó felső szakasza és a torkolata között ingáztak árukkal megrakodva. Csak itt köthettek ki biztonságosan, mert a Nagy Hegyek lábától idáig mindkét parton a Vadon az úr. Először csak rövid időre kötöttek ki, hogy rendbehozzák a hajókat és feltöltsék készleteiket. Később azonban néhányan úgy gondolták szerencsét próbálnak itt. Az első telepesek leginkább halászatból éltek, és nem nagyon merészkedtek egyik partra sem. Ahogy megerősödtek, úgy igyekeztek aztán meghódítani a partokat. A szigeten hajójavító műhely épült, aminek fára volt szüksége.
Gazdaság, kereskedelem
Nyírsziget fontos kereskedelmi központ. A folyó forrásánál és a torkolatnál lakó népekkel egyaránt kereskedik, és itt adja el árui egy részét a környék parasztsága, és Rézváros bányáiból kikerült érc nagy része is itt cserél gazdát. A város nagyrészt a kereskedelemből él, de halászai és kézművesei is szép hasznot könyvelhetnek el.
Lakosság, életszínvonal
A városban drága az élet a környező földekhez viszonyítva, de több kényelmet is nyújt. Aki megengedheti magának az él is vele. Emberek alapították a települést, de mostanra már az elfek legalább annyian vannak, és szép számmal él itt törpe is. A többi faj képviselői ( orkok, goblinok, manók, óriások, stb. ) sem keltenek feltűnést a városban jó páran telepedtek le a szigeten. A város vezetői választott tanácstagok.
Vallás
A lakosság oly sokféle, és oly különböző motivációkkal éli életét, hogy Újvilág minden istenének vannak hívei ebben a városban. Nem lehet egyetlen istenről sem azt állítani, hogy hívei túlsújban lennének a településen. Valamivel többen tisztelik a Vizek és a Kereskedelem istenét, de számuk nem magasodik jelentősen a többi vallás hívei fölé.
Rézváros
Történet
Először csak egy bánya, egy erőd, és néhány kunyhó küszködött a fennmaradásért, melyek sem mennyiségben, sem minőségben nem érték el egy város, de még egy falu színvonalát sem. Kevesen vállalkoztak arra, hogy itt telepedjenek le, hisz a munka néha kibírhatatlanul nehéz volt, a környék veszélyes, és az életkörülmények siralmasak. Azonban Nyírsziget a elsőként megnyitott bánya bevételeit kezdetben csak a település gazdagítására és a biztonság növelésére fordította. Szebb, tágasabb, jobb házakat építettek a munkásoknak, megnövelték az erőd védőinek számát és megkezdték a település fallal való körülvételét. A vadak itt is kénytelenek voltak visszahúzódni a Vadon fái közé, nem prédálhatták már fel kényükrekedvükre az új település környékét.
Gazdaság, kereskedelem
Rézváros bevételei szinte kizárólag a bányászatból származnak. A rezet Nyírszigetnek, és feldolgozott formában a környék lakóinak adják el.
Lakosság, életszínvonal
A lakosság jórészt emberekből törpékből és goblinokból áll. A helyőrség katonái között azonban elfek és orkok is találhatók. Néhány manó és kőmorzsoló is megtelepedett itt. Az életszínvonal sokat emelkedett a város önállóvá válása óta, de még meg sem közelíti Nyírszigetét. A közbiztonság azonban példás.
Rendszer Világ Lexikon Tartalom
…pedig dehogy az övék…
Az uradalmat ezért tulajdonképpen nem is így hívják. A benne élők Hosszúkéz Uradalomként emlegetik, csak épp a nagyvilág nem figyel rájuk eléggé. Persze Rézváros előbb létezett, mint az uradalom. Annak idején a keletre eső területeket még csak Keleti Földekként emlegették. Már akkor is földművelő népek lakták, akik a városba hordták a terményeiket eladni. Akkor a város több joggal tekinthette volna magáénak a területet, hisz nem volt "gazdája". Azonban ehhez az is kellett volna, hogy kellő védelmet biztosítson az ott élőknek a barbár hordák betörései ellen, de ehhez bizony se most se akkoriban nem volt ereje.
A termőföld jó volt, a parasztok dolgosak, de nem jutottak egyről a kettőre az állandó fosztogatások miatt. Nekik maguknak nem volt elég erejük ahhoz, hogy fegyveresen szembeszálljanak a keleti pusztákról, és a Vadonból rájuk törő civilizálatlan csürhével. Rézvárostól pedig hiába kértek segítséget. A város maga ugyan majdnem bevehetetlen volt, de ennél többre nem futotta katonai erejéből, hiszen akkoriban még sok baja volt a nyugati szomszédjával, csak délről nem fenyegette veszély.
Aztán egyszerre csak megjelent egy ember a Keleti Földeken, és egy alkalmas helyen - egy szép kis domb tetején, az egyik falu felett - elkezdett egy házat építeni. De nem akármilyen ház volt az, hanem cölöpkerítéssel körülvett jól megerősített épület. Az ember építőmunkásokat fogadott a városból, és katonákat is hozott magával, a saját embereit. Az ott élő parasztokat is felfogadta, ha több munkáskéz kellett, és rendesen megfizette. Az emberek kezdték megkedvelni, de bolondnak tartották. "Akinek ennyi pénze van, az mért ilyen helyen akar élni?" - kérdezgették egymástól - "a városban holtáig jó dolga lehetne annyi pénzből, amit itt az építkezésbe ölt."
Aztán elkészült a ház, és a következő fosztogatást szerencsésen átvészelte, sőt még a falu is olcsóbban úszta meg a dolgot, mert a megvert horda oly gyorsan takarodott el, hogy nem vittek magukkal szinte senkit és semmit. Így "csak" a felégetett kunyhókat és a legázolt földeket kellett rendbe hozni. Ekkor derült ki mi az idegen üzleti elgondolása. Kedvesen felajánlotta a falunak, hogy megvédi őket a további zaklatástól, ha a terményük egy részét neki adják a védelem fejében. A falusiak először önérzetesen nemet mondtak, gondolván már így is félig védve vagyunk, minek adnánk érte bármit is. Azonban a következő támadás alkalmával a ház védői szigorúan saját területük megvédésére korlátozták erőfeszítéseiket, és a falut újfent felperzselték és kifosztották, mint annak a rendje. A falusiak ekkor véleményt változtattak. Ekkor kezdődött meg az Hosszúkezű család felemelkedése.
Először csak az az egy falu fizetett neki "védelmi pénzt", és a falu és a család vagyona egyaránt szépen gyarapodott. A többi település irigykedve nézte a fejleményeket, mígnem néhányan a közvetlen szomszédok közül ajánlatot kaptak. Először csalódtak, mert kiderült, hogy nem épül az őrzésükre olyan szép és biztonságos "erőd", mint a másik. Viszont őket is meg fogják védeni a támadásoktól. Hitték is - nem is : fizettek. Megvédték őket. A furfangos idegen, Hosszúkezű Albert egy figyelőkémszolgálatot hozott létre, mely már előre jelezte neki a következő betörést akár keletről, akár északról jött. Nem volt nehéz ezek után úgy megsemmisíteni a támadókat, hogy nem érték el még a védelmezett településeket. A barbárok egy idő után széles ívben elkerülték ezt a vidéket. Ekkor a "erőd" gazdája - már Albert fia - újabb nagy "beruházásba" fogott, és a dombon egy igazi várat építtetett fel. A Keleti Földekből Keleti Uradalom lett. Hiába : azé a föld, aki meg tudja védeni.
Nem részletezem tovább a történteket. A terjeszkedés töretlenül folytatódott napjainkig. Az uradalom most már felöleli a Keleti földek mind a 34 faluját és kis tanyáját a Pusztáktól Rézvárosig és a Vadontól a Zöld tenger partjáig. A dombon most egy gyönyörű kastély áll, a rendet a határok erődítményei vigyázzák. A Vadon egy része is biztonságos már. Favágók dolgoznak ott, tovább növelve az uradalom amúgy is szép bevételét. A Hosszúkezű uradalom nemcsak Rézvárossal kereskedik, hanem Láposréven keresztül szinte az egész kontinenssel.
A család tagjai, bár keveset tudnak róla, kegyelettel őrzik Hosszúkezű Albert emlékét. A Hosszúkezű család története vele kezdődött, de róla kevés biztos adat maradt fenn. Az is elég kérdéses, vajon mivel szerezhette azt a vagyont, ami a kezdetekkor a rendelkezésére állt. Úgy tartják róla, mielőtt itt letelepedett igen kalandos élete volt. Ennek "gyümölcseit" élvezhetik most késői utódai.
A család talán ezért is hagyományosan szívesen látja a kalandozókat, és gyakran ad megbízást a bátrabb vállalkozóknak a Vadon mélyének felderítésére, hiszen innen éri az uradalmat még most is a legtöbb zaklatás, és hűen a családi hagyományokhoz szeretnek felkészülni a meglepetésekre.
A nyár meleg, de nem túl forró. A csapadék ilyenkor elég kevés, de a parasztok mostanában már tudtak csatornákat építeni, így az aszály kisebb gond. A tél hideg, és szerencsére bőven hullik a hó, ebből általában jut elég víz a szárazabb hónapokra is. Tavasszal viszont problémát jelenthet az Álnok folyó áradása, mely elöntheti a folyó kanyargósabb szakaszán fekvő termőföldeket (az ártérbe falu nem települt). Ez csak igazán zord telek után fordul elő, amikor a Nagy Hegyekben túl sok hó esik, és az árhullámot a Vadon sem tudja elnyelni.
A települések noha megnagyobbodtak az évek folyamán, még mindig falvak maradtak. Az itteniek egyszerű, de beszédes neveket adtak nekik : Bükkös (az erdő szélén), Zegzug (a Álnok folyó egy kanyargós szakaszának partján), Kővár (az egyik erődítmény tövében) és Dombalja (a falu a kastélynál). A magaslatot, ahol a kastély épült egyszerűen "A Domb"-nak nevezik, a kastélybelieket pedig "dombiak"-nak.
Először a keleti partra merészkedtek ki, mert ott éppen véget ért a vadon. Itt - néhány véres csata árán - sikerült megvetni a lábukat. A település fejlődésnek indult, de a nyugati part minden próbálkozásukat visszavetette. Olyan ádáz indulatokkal találkoztak ott, hogy rövidesen le is mondtak a terjeszkedésről abba az irányba. Hamar kiderült, hogy a Vadonnak azon a részén háború dúl.
Egy elf település vívta élethalál harcát a fennmaradásért. Az elfek elkövették azt a hibát, hogy városuk szépítése, és gyarapítása közben nem törődtek eléggé a védelem kiépítésével. Irigy szomszédaik - jó pár vad törzs - végül összefogott ellenük. Az első menekülők megérkezte után pár hónappal a város elesett, és a megmaradt lakosok Nyírszigetre menekültek, az emberek pedig befogadták őket. A lakosság hirtelen majdnem a duplájára nőtt, nem kis gondot okozva, de a város - mert most már annak lehetett nevezni - meg is erősödött.
Ekkor már egészen az Álnok folyóig elmerészkedtek kelet felé. Az ottani népek vadak voltak ugyan még és harciasak, de már földet műveltek, és némi ismerkedés után hajlandóak voltak cserélni is. A közeli dombokról pedig kiderült, hogy "rézzel vannak tele", csak ki kellene bányászni. Először azonban a város helyzetét kellett annyira megszilárdítani, hogy képes legyen megvédeni a építendő bányát. Katonákat toboroztak, és hidat építettek a sziget és a keleti part között. A készülődésnek egészen a Nagy Hegyekig eljutott a híre, és néhány vállalkozó kedvű törpe jelent meg a városban. Ekkor aztán minden készen állt a bánya megnyitásához.
Az első időkben igen véres harcok dúltak a bánya körül. A Vadon lakói heves ellenállást fejtettek ki minden terjeszkedési törekvés ellen. Egy ideig elég veszélyes volt a helyzet, azonban ahogy a bánya termelni kezdett, a város pénzügyei igen szépen rendeződtek, és nem okozott gondot a katonai védelem fenntartása, valamint a megfelelő védőfalak felépítése. A bányásztelepülés növekedésnek indult, és a lakói nemsokára Rézvárosként emlegették.
Nyírsziget gazdag város lett, szép házak, paloták épültek a folyó két ága között, a szigeten és a keleti parton is. Messzi földről érkeztek ide mindenféle népek szerencsét próbálni. Az elfek és törpék után most már goblinok, orkok, óriások is letelepedtek itt. (Az utóbbiak letelepedése miatt néhány középületet át kellett építeni ugyan, de a városnak erre is futotta most már.)
A bőség mindig nagyravágyást szül. Így volt ez ebben a városban is. A városlakók elhatározták, hogy lesz, ami lesz meghódítják a nyugati partot is. Hidat építettek, és néhány vállalkozó kedvű városlakó ott kezdte el építeni új otthonát. Alábecsülték azonban a Vadon erejét és dühét. A nyugati part soha nem lett biztonságos, hiába volt minden erőfeszítés. Ráadásul onnan ütött be ekkor a baj, ahonnan nem számítottak rá. Rézváros, a bányásztelepülés úgy döntött, hogy ezentúl a saját hasznára kereskedik a kibányászott érccel, és nem hagyja, hogy a nyírszigetiek fölözzék le a hasznot. Ráadásul akarata érvényesítésére meg is volt a maga ereje.
Nyírsziget bevételei egy időre igencsak megfogyatkoztak, ráadásul pont a legrosszabbkor. A nyugati part meghódításáról le kellett mondania, alig egy évnyi eredménytelen próbálkozás után felhagytak az építkezéssel. A híd megmaradt, és a parti hídfőhöz erős bástyát építettek, amivel a város védelme jelentősen megerősödött.
Megpróbálták aztán Rézvárost is erővel meghódítani, de eleve halálra ítélt próbálkozás volt, ez is, hiszen a települést annak idején még Nyírsziget pénzéből erősítették meg, hogy ellenállhasson a támadásoknak. A munka igencsak jól sikerült. Hamar belátták, hogy a bányászváros kicsúszott a kezükből. Békét kötöttek hát, és nem bánták meg. A kereskedelem a bányászvárossal szép hasznot hozott, Nyírsziget tovább gyarapodhatott, napjainkban már az összes civilizált faj képviselői megtalálhatók a város polgárai között.
A városban számtalan kocsma, és fogadó található, és be lehet szerezni szinte mindent. A közbiztonság elég jó, de azért a gazdag polgárok és kereskedők nem mennek testőr nélkül az utcára.
Az élet most már elég biztonságos volt ahhoz, hogy a bányászok családjai és más mesteremberek is ideköltözhessenek. A bánya nyitásának híre elért a Nagy Hegyekig, ahonnan törpék érkeztek, és szakértelmükkel sokat lendítettek a termelés mennyiségén. Később néhány vállalkozó szellemű goblin érkezett, és elmés szerkezeteket készítettek a törpék közremáködésével, amivel megkönnyítették és biztonságosabbá tették a bányászok munkáját.
Az életkörülmények gyorsan javultak tehát a kezdeti időkben, de rövidesen beálltak egy jól elviselhető szintre, és onnan nem mozdultak. Rézváros lakossága gyarapodott, már nem csak egy, hanem három bányában folyt a munka, ennek haszna azonban már nem érkezett vissza a településre. A városfalat felépítették, bástyákkal erősítették meg, és minden elképzelhető módon növelték a város ellenállóképességét a kívülről jövő támadások ellen. Eközben a város belseje, a szórakozási lehetőségek, és egyéb tényezők nem javultak látványosan, sőt némi romlás mutatkozott. A fejlődés megállt.
Eközben Nyírsziget szépen gyarapodott. Egyre szebb házak épültek, rengeteget költöttek a csinosításra, a középületek és magánházak is egyre fényűzőbbek lettek. Nem volt nehéz kitatlálni, hogy milyen pénzből gazdagszik a város. Az ide látogató rézvárosiaknak egyre inkább szúrta a szemét a szemmel látható különbség, és elégedetlenek voltak a javak ilyen módon való megosztásával. Az ő verejtékes munkájuk hasznán hízott Nyírsziget.
Rézváros néhány merészebb lakója úgy gondolta előbb-utóbb tenniük kell majd valamit, bár eleinte el sem tudták képzelni, milyen módon szállhatnának szembe jóval erősebb szomszédukkal. Aztán rájöttek, hogy a megoldás a szemük előtt van. A városban állomásozó katonaság - noha zsoldját még Nyírszigetről kapta - már Rézvárost tekintette szülővárosának, sokuk megházasodott, családot alapított. Csak a pénz volt az, ami még Nyírszigethez kötötte őket. Elég hamar sikerült közöttük olyanokra találni, akik osztották a polgárok véleményét, és maguk is szabadulni akartak a távoli gazdától. Rzéváros polgárai megválasztották titkos kormányzó testületüket, és ez tárgyalásba bocsátkozott a helyőrség vezetőivel. Megállapodtak abban, hogy a helyőrség teljes létszámban átáll a bányásztelepülés oldalára, és azok a bányák bevételeiből fizetik ezentúl a katonák zsoldját.
Ekkor aztán közölték Nyírsziget vezetőivel, hogy a következő rézszállítányt csak megfelelő fizetség ellenében hajlandók átadni. Nyírsziget nem volt abban a helyzetben, hogy sokáig nékülözni tudja a rezet, így hát kényszerűségből elfogadták a feltételeket. Később azonban többször is megpróbálták, hogy erőszakkal visszafoglalják Rézvárost, de nem jártak sikerrel. Néhány feszültséggel terhes év után a két város megbékélt egymással.
